Nézzünk szembe a tényekkel: ma - a tiszteletreméltó kivételektől eltekintve - az megy tanári pályára, aki minden másra alkalmatlan. Versenyképtelen fizetés, stresszes munkakörnyezet, a társadalmi megbecsülés hiánya, pedagógiailag felkészületlen iskolarendszer, a gyerekek fegyelmezésére elégtelen eszköztár. gyermekeinket ma olyanok tanítják, akik képtelenek ezzel a feladattal megbirkózni, egyre süllyedő színvonal egyre alacsonyabb szellemi képességű felnőtteket eredményez, az egyetemi felvételnél esélyegyenlőség jegyében hátrányos helyzetű, diszlexiás, származásból (amely valóságtartalmát senki sem jogosul vizsgálni), egészségi helyzetből adódó plusz ponttal egyszerűbb bejutni, mint tanulással, nyelvvizsgákkal. Az eredmény: szellemileg lezüllött ország, egy élesen elváló, egyre fogyatkozó valódi értelmiséggel, miközben tudjuk, az intelligencia kifelődése az ingergazdag környezet nélkül nem megy.

SZUV-ban ez másképp van. Mindannyian találkoztunk jó és rossz tanárokkal - a jók tárgyait kedveltük és jobbak voltunk belőle, többnyire. Fel tudták kelteni a figyelmünket. Minőségbiztosítási rendszeren kell a pedagógusoknak megfelelni, ahol a tárgyi felkészültségen túl osztályozzák a pedagógiai képességeket, a konfliktuskezelést - keveseknek jár a minősítés, ők a legjobbak, akiknek tekintélyük van, amely nem az erőszakosságból, hanem a bölcsességükből származik. Az ő diákjaik kiemelkedő teljesítményt mutatnak, emberileg bíznak bennük, képesek a gyerekekből jó közösséget kovácsolni, felismerni a tehetségeket és mindenkit abban az irányban támogatni, hogy felnőtt korára öntudatos, sikeres, céljait világosan megfogalmazni tudó és azért tenni képes embereket neveljen.

Ehhez kellenek a nagyon jó tanárok és az a megbecsülés, amely segít abban, hogy ténylegesen ezt a pályát válasszák azok, akik erre alkalmasak. Ha az önkormányzatok a minősített tanárok számához igazítják egy iskola támogatását, és a fizetések liberalizáltak, akkor megéri egy iskolának (a példa kedvéért) évi tízmillió forintból ötöt felajánlani az adott tanárnak, ezzel magához csábítva a jókat. Így a pálya anyagilag megéri, a minősétés elérése általános emberi megbecsülést eredményez, és a tanító az lehet, aki száz éve volt: a fontos, nagy emberek egyike, aki pozitív példát mutat a fejlődésben levő gyerekeknek.

Hosszú távú eredmény: a rendszer bevezetését követően öt évvel már elkezd javulni az oktatás színvonala, tizenöt-húsz évre rá megjelenik az egyetemen az első, a rendszernek köszönhetően szellemileg érett generáció

Az ehhez tartozó gazdasági háttérről és oktatási szisztémáról később írok.

A bejegyzés trackback címe:

https://szuv.blog.hu/api/trackback/id/tr141401709

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

miriamele · http://epreskert.blog.hu 2010.03.03. 14:18:06

Ebben a posztban van néhány logikai bukfenc. Az vitathatatlan, hogy jó tanárok kellenek az iskolákba, (jó buszsofőrök a buszokra, stb) viszont nem lehet a diákságot az ő akarata ellenére nem lehet boldogítani. Az kellene, hogy a diákok szépen tanulni akarjanak, a tanárok szépen tanítani akarjanak, és máris hipp-hopp elérkezne az a kánaán, amit a post végén írtál.
De amíg a gyerekek szüleinek minden más fontosabb, mint a saját gyerekük, addig nehéz lesz.

Mao elvtárs · http://diamondhostess.hu 2010.03.30. 14:03:18

A saját tapasztalatom az (és gondold végig a te életedet is), hogy a "kedvenc tárgy" elsősorban azért volt kedvenc, mert jól és érthetően tanították.
A gyereket nem lehet kényszeríteni sem odafigyelésre, sem a tárgy szeretetére. Viszont fel lehet kelteni az érdeklődését megfelelő előadásmóddal, egyszerű és értelmes számonkéréssel és ami a lényeg, a saját gondolatai fontosságának hangsúlyozásával.
Ha a gyerek azt látja, hogy pl énekórán nem számára érthetetlen és unalmas népdaléneklés folyik, hanem aktuális, divatos zenék megértése, sokkal hamarabb fel lehet kelteni az érdeklődését aziránt, hogy mi pl. a ritmus alapja. Jó példa a Veszélyes Kölykökben, amikor Michelle Pfeiffer az irodalmat úgy mutatja be, hogy drogdealerekről mesél, akiket Bob Dylan szimbolikusan említ a dalszövegében. A tanárnak kortársnak kell lenni, azaz a gyerekeket érdeklő témákról a gyerekek gondolatvilágán át kell beszélnie.

A szülő szerepe természetesen fontos, de nem lehet rájuk bízni mindent, mert lehet oktatási szabályokkal jó pedagógusokat erősíteni, de a szerényebb empatikus képességekkel rendelkező szülőre semmilyen jogszabály nem fog hatni.
süti beállítások módosítása