Gyarló rendszerünkben, amely az emberiség fennállásával egyidős, az igazság azé, aki meg tudja vásárolni (a jobb ügyvédet, némely esetben a bírót, ügyészt, nyomozókat stb). Amerikai filmekben (és vélhetően a valóságban) eljárási hibákra, megfélemlített tanúkra alapozva bűnszervezetek vezérei, sorozatgyilkosok, családjukat terrorban tartók kerülnek szabadlábra. De nem kell ennyire elrugaszkodni: emlékszünk a 17 éves srácra, akinek azért kellett börtönbe vonulnia, mert élete párja, gyermekének anyja nem töltötte be a 12. életévét. A törvény betűje szerint ez nemi erőszak, a valóságban család, ahol a srác volt a fenntartó és saját kultúrájukon belül a lány már többé-kevésbé érettnek számított. Helyeselni nem lehet természetesen az esetet, de amiről itt szó van: a törvény betűje nem engedett a bírónak mozgásteret. Ha egy választáson remeg az idős ember keze és több vastag vonallal húzza az X-et, amely csillagnak látszik, a jogszabályok szerint érvénytelen szavazat, holott a szavazó szándéka kétség nélkül, egyértelműen azonosítható. Ha egy vékony termetű nő saját épsége érdekében kést szúr a puszta kézzel rátámadó csoportra, akik meg akarják erőszakolni, a törvény betűje szerint aránytalan mértékben védekezik, a törvény itt sem ad mérlegelési lehetőséget, mert az eszközt nagyobb súllyal tekinti, mint a körülményeket. Sorolhatnám a példákat.

SZUV-ban a törvényalkotói szándék messze a törvény betűje fölé emelkedik, a bírónak tehát minden esetben joga van a szabályokat bizonyos keretek között rugalmasan kezelni. A visszaélések elkerülése végett megfelelően kvalifikált bírók döntenek. MInden más, felelősséget igénylő pozícióhoz hasonlóan a bírói székbe kerülni sokéves munka, elveszíteni azt néhány rossz döntés kérdése. Egy kezdő bíró is sokéves bírói háttércsapatban való gyakorlattal kerülhet a döntnöki székbe, majd a kis súlyú ügyek megfelelő minőségű (ellenőrzött) lefolytatása után haladhatnak "feljebb" a ranglétrán. Feddhetetlen, erős akaratú, rendkívüli intelligenciájú, empatikus, előítéletektől mentes, remek és állandó háttércsapattal dolgozó igazságszolgáltatókról van szó, akik minden lehető eszközzel, akár saját nyomozó csapattal az igazság kiderítésén dolgoznak és az ítéletet a társadalmi környezet javát szolgáló módon hozzák: a megtévedetteket figyelmeztetik és közmunka, pénzbüntetés, kedvezménymegvonás és példás magaviselet esetén feltételes rehabilitáció által terelik vissza a helyes irányba. Börtönök alig léteznek: munkatáborok igen. Aki súlyos bűncselekményt követ el, az onnantól kezdve a társadalom hasznos termelő tagjává válik, az államnak nem pénzbe kerül a börtön, hanem olcsó munkaerőt jelent, az útépítéstől a zacskóragasztáson át az oktatáson és továbbképzésen keresztül a magasan kvalifikált munkaerő létrehozásáig. Pszichológia vizsgálat vár az bűnelkövetőkre: aki a profilja alapján nem tud megfelelően beilleszkedni saját környezetébe, azt a büntetése alatt megfelelő nevelésben kell részesíteni és ezt követően megfelelő környezetbe helyezni. Lehet, hogy egy agresszív ember alkalmatlan kamionsofőrnek, de bányászként vagy adóellenőrként még lehet remek. Azzal, hogy súlyos bűncselekményt követ el, automatikusan elveszíti azt a jogot, hogy szabadon rendelkezzen a saját életével, de még mindig hasznosabb szabadon, bányászként, mint börtönben indokolatlanul hosszú ideig. Ha pedig alkalmas a társadalmi beilleszkedésre, minden segítséget meg kell adni ahhoz, hogy ez ténylegesen megtörténjen.

Utópiában a társadalom arról szól, hogy mindenki megtalálja a neki igazán megfelelő helyet: a bölcsek tanácsot adnak, a karizmatikusak vezetnek, az erősek fizikai munkát végeznek, a simlisek az állsmvédelemben kapnak helyet - az USA gyakorlata például, hogy a lefülelt hackerek választhtnak: életükben nem ülnek többé számítógép elé, vagy az FBI (CIA stb) sorait erősítik a jövőben. Ha valaki bekerült a börtönbe és letöltötte büntetését (amely a fentiek értelmében nem hogy költség az államnak, de még hasznot is hoz), választhat: vagy vállalja a megfelelő pszichológiai vizsgálatokat, ha kell, kezelést, hogy vissza tudjon illeszkedni, vagy marad a börtönben, vagy egy olyan elkülönített és ellenőrzött településen él a továbbiakban, ahol a deviáns egyedek alkotnak életközösséget. Az is börtön valahol, csak sokkal szabadabb.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.