A Szép Új Világ gazdasági formája: nemzeti liberalizmus.

Piaci alapra helyezni mindent. A liberális szabályozás általános alapelve: nem kötelező részt venni egyik gazdasági programban sem, de bizonyos kedvezményeket, lehetőségeket, támogatásokat, elszámolási lehetőségeket csak azoknak biztosítanak, akik önként részt vállalnak ebben. Példa: aki a könyvelését az állami adóhatóság által kirendelt központi könyvelőre bízza (és ezzel eleve elejét veszi a csalások jelentős részének), valamint a teljes pénzforgalmát banki úton intézi (ezzel a könyvelés nagy része automatizálható), az jogosult adómentesen természetbeni és egyéb személyi jellegű juttatásokat biztosítani az alkalmazottaknak. Aki kezesként hajlandó az alkalmazottjáért felelni pl. lakáshitelnél (ezzel erősítve a hosszú távú foglalkoztatást), az ingyen vagy nagyon olcsón kaphat a dolgozói továbbképzését biztosító tanfolyamokat (amellyel a munkaereje értékesebbé válik, így pláne megéri hosszú távon alkalmazni és előrelépési lehetőséget biztosítani).

Szociális ellátás: aki az előírt minőségű ellátást (oktatás, egészségügy stb.) a lehető leggazdaságosabban tudja biztosítani, azé az üzlet. A rendszerek központi eleme mindig állami, a vezetők premizálása szigorúan teljesítményalapú, az egyes beszállítók (pl kórházak, iskolák, szociálsi étkezdék, közlekedési vállalatok) lehetnek magánkézben. Az ellátásra senki sem jogosult csak azért, mert állampolgársága van. A szolgáltatásoknak több szintjét kell megállapítani, alapvetően a minimálisan kielégítő, az általános és a teljeskörű, magas színvonalú ellátást, ezen belül mindenki eldöntheti, melyikkel akar élni és ennek megfelelően járul hozzá a közöshöz. Ha nincs pénze (mert pl. munkanélküli), akkor közmunkával kiválthatja mindezt. Természetesen az objektív okokbólkifolyólag (pl súlyos betegség), illetve különleges esetben (pl. gyermeknevelés) adhat ez alól felmentést az állam.

A piacon minden posztra az oda legalkalmasabbat kell megtalálni, amely versenyhelyzetben kell hogy kiderüljön. Felelős posztra csak megfelelő szakmai múlttal és eredménnyel kerülhet bárki egy bizonyos méret fölött. Az externáliák elméletéhez hasonlóan a gazdaságban kiemelkedően hasznos szereplőket adókedvezménnyel, a káros piaci magatartást tanúsítókat plusz adóteherrel kell motiválni. A kartell büntetése nem pénz (megéri csalni, a haszon több mint a büntetés) hanem hosszú távra szóló plusz adó, amely jelentősen csökkenti a cég értékét, tehát a tulajdonosi érdekekkel messzemenően ellentétes. A csalások kivédéséről egy későbbi posztban ejtek szót.

Az adókedvezmény-adóbüntetés bevezetésének másik pozitív következménye hogy ezzel lehet motiválni a cégeket az állam által meghatározott ideális piaci magatartás követésére így az eredményorientáltság plusz réteget kap, nem éri meg a rövid távú haszon érdekében kizsákmányolni a többi piaci szereplőt.

A nemzeti jelző egyszerű fogalmat takar: a hazai munkaerőt foglalkoztató gyártók és az ő termékeiket preferáló kereskedők kedvezményt kapnak. Bár ez ellentétes az EU irányelvekkel, de SZUV jelenleg nem tagja az EU-nak. :) Ezen felül számos területen érvényesíthető a szabályozás alól való kibújás: nem a termékeket kell olcsóbbá tenni, hanem a termelők munkabérei utáni járulékokat kell könnyíteni, és kötelezni a vállalkozót az így nyert költségcsökkenést teljes egészében érvényesíteni a termékek árában.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.