E posztot egy másik blogban zajló beszélgetésre reagálva írom.

A Szép Új Világban a felsőoktatás legfontosabb célja hogy valós és átfogó gyakorlati tudással felvértezve olyan szakmát adjon a hallgatónak, amely önmagában is alkalmas az életpályája végigvitelére, természetesen folyamatos szinten tartás és továbbfejlődés mellett, ahol az szükséges. Nem éri be egy papírral amely igazolja hogy a hallgató képes volt legalább minimális szinten elsajátítani a vizsga idejére az elméleti tudnivalót, hanem tapasztalatot ad, élő tudást. Szakmát, hivatást, nem pedig diplomát.

Már a középiskolában felkészít a készségtárgyakra, mint például szövegértelmezés, fogalmazás, tanulás-módszertan, kommunikáció, pénzügyi kultúra, gyakorlati gondolkodás (logika), pszichológia és életvezetés.

A felsőoktatás első egy évében általános ismereteket ad át a szakmáról, amelyek segítenek meghatározni a diák érdeklődését és későbbi szakmai fejlődését, ugyanakkor nem mélyed el a részletekben, inkább az összefüggésekre, az eredményekre és az alapismeretekre koncentrál. Ez inkább afféle szabadegyetem vagy előkészítő, amely bárki számára látogatható felvételi nélkül is. Maga a felvételi vizsga ezen első év tananyagából áll és az elmélet mellett leginkább a jelölt adott szakmához köthető készségét, pszichológiai alkalmasságát, orientációját vizsgálja, különös tekintettel kizáró jellemvonások kiszűrésére, mint pl. agresszió a pedagógiában, befolyásolhatóság az igazságszolgáltatásban, fegyelmi probléma a rendfenntartásban.

A következő két év már mélyebb ismereteket ad, bemutatja az adott szakmát és mindazon alapkészségeket, amely bármely szakirányhoz szükséges lehet. A két év végeztével a hallgató alkalmas irányítás mellett munkavégzésre, asszisztenciára, de a legfontosabb, hogy képessé válik eldönteni, mely szakirányt választja.

A képzés innentől kezdve gyakorlati, egyrészt az intézmény keretein belül nyílik lehetősége félállásban dolgozni az oktatók mellett, vagy az intézmény szponzorainál találhat állást. Ha egyik sem sikerül, önállóan is kereshet munkát, legrosszabb esetben állami alkalmazottként. Mellette megkezdődik a gyakorlati tapasztalatok szerzésével összefüggő mélyebb ismeretek megszerzése, a mesterkurzusok látogatása és az önálló kutató és önképző munka, illetve külföldi féléves-éves ösztöndíjak, hogy egy merőben más kultúra és környezet sajátosságait is megismerje. A nyelvtudás megszerzése és a nemzetközi kapcsolati tőke kiépítésének kezdete csupán pozitív mellékhatás.

A diplomázás fő eleme az elméleti ismeretek bizonyítása és a folyamatos értékelések eredménye mellett egy projekt, amelyet a munkáltatójánál végez. A projekt bemutatása a minimális követelmény, de a valódi cél egy önálló és előremutató fejlesztés megvalósítása vagy az abban való részvétel, tudományos igényességgel.

Így aki kikerül a munkaerőpiacra, gyakorlati ismereteket, szaktudást tud felmutatni, aki pedig kutatómunkában szeretne részt venni, azt várja a doktori fokozat megszerzése.

A tananyag egy része egy, a teljes oktatási időszakon végighúzódó számítógépes szimuláció, egyfajta sokéves stratégiai játékprogram, amelyben az oktatás során szerzett ismereteket gyakorlati környezetbe helyezve kockázat nélkül tapasztalhatja meg az ismeretek alkalmazását. Ahogy a sikeres vizsgákkal halad előre, úgy bontakozik ki egyre több paraméter és esemény, úgy válnak egyre láthatóbbá az összefüggések.

A rendszer célja kiküszöbölni azt a hibát, hogy egy középiskolából frissen kikerülő fiatalnak az alapján kelljen karrierdöntést hoznia, hogy mely felvételi tárgyak mentek könnyebben, így elkerülhetők az értéktelen diplomák, a rendszeres átiratkozások és félbehagyások. A rendszer felépítése ugyanakkor nem tartalmaz buktató és szórótárgyakat, éppen ellenkezőleg, először az érdeklődést kelti fel, megadja az alaptudást és csak azoknak kell elmélyednie a legbonyolultabb formulákban, akiknek arra valóban szükségük is lesz.

Végezetül néhány szó a keretszámokról és a strukturális munkanélküliségről.
Egy társadalomban szükséges magasan kvalifikált szakemberek száma a tudomány, technika és a piaci körülmények változásával sosem felelhet meg pontosan a valós igényeknek, egyszer sok a túlképzett munkaerő, máskor egy hirtelen felfutó slágerirányzat több embert szívna fel mint ahány egyáltalán létezik. E problémának azonnali megoldása nem létezik, de hosszú távon a trendek megjósolhatók és az oktatásnak időben kell lépnie. hét-nyolc év az igény felmerülésétől a friss diplomák kiosztásáig sok idő, de nem lerövidíthető, ezért létfontosságú az egymáshoz közeli ágazatok közötti átjárhatóság. Akinek regionálisan van szüksége sok szakemberre, évekkel előre dönt beruházásokról és ezzel párhuzamosan kezdi szponzorálni az oktatást, ráadásul így a saját vállalati kultúrájához nevelheti a leendő munkaerőket.

Aki pedig nem gyakorlati haszna miatt szeretne egy szakmát elsajátítani (kultúra, humán tudományok, művészet stb), az viszont ne hivatásként tekintsen erre a területre hanem hobbiként és ennek megfelelően ne az állami erőforrásokat vegye igénybe a tanuláshoz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.