Minden rendszer rákfenéje a kiskapukat kihasználó csaló. Ezt kivédeni ugyan nem lehet, de az intézményes korrupció ellen sokat lehet tenni, mégpedig a motivációk rendszerével. Röviden: a pozíció elérése sok munka, rengeteg kedvezménnyel jár, amit könnyű elveszíteni, így nem éri meg az egyénnek, hogy csaljon vagy áldását adja gyanús ügyletekre.

Az üvegzseb egy vicc: van száz cégem, kilencvenet átvilágítok, a maradék tízben százszor annyit csalok. Csal úgy van értelme, ha mindenre teljes körűen kiterjed.

Ahhoz, hogy valaki felelős döntési pozícióba kerülhessen, sok év munkája és bizonyítottan tiszta lap szükséges, nem csak az erkölcsi bizonyítvény értelmében, hanem a pályafutását nyomon követő rekordon feljegyzett eredmények szerint is. Ha töb bév tanulás és sokéves karrierépítés után jut magas szintre, akkor kérdés, hogy mindezt mennyiért éri meg neki kockáztatni, Piti ügyletekbe így biztos nem megy bele, hisz annak nyoma marad. A nagy ügyek viszont szigorú monitorozás alá esnek.

Az ellenőrzés alapja: aki ebben a rendszerben részt akar venni, annak vállalnia kell a szakmai adatainak nyilvánosságát (ombudsman mint olyan nem létezik a Szép Új Világban). Minden egyes döntés egy személyhez (és a tanácsadóihoz) köthetők és ahogy a sikerért jutalom, úgy a rossz döntésért büntetés jár, jogsértésért pedig teljes mértékű vagyoni és büntetőjogi felelősségrevonás. Ha valaki a cégét egy nem kellően megalapozott döntés miatt megkárosítja százmillióval, akkor egyrészt komoly megfontolás tárgya lesz, hogy valha az életben kap-e új lehetőséget, másrészt a kárt meg kell tértenie, tehát az addigi sikeres döntéseiből felhalmozott vagyonával felel mindenért. Persze ha korábban egymilliárdos hasznot hozott a döntéseivel, akkor ez a százmilliós tétel nem okoz majd gondot seninek, zsebből kifizeti. De ha a működésének a mérlege összességében negatívba fordul, akkor valóban nem megfelelő szakember azon a poszton.

Állami szférában (rendőrség adóhatóság stb) számos olyan kedvezmény biztosítható (magas szintű orvosi ellátás, oktatási hozzájárulás stb) amely egy életre szól és nincs az a pénz, amelyért megérné ezt elveszíteni. Márpedig ha egy rendőrt tetten érnek egy jogsiba csúsztatott Deák-arckép elfogadásával, mindezt elveszíti. Egyszerűen nem éri meg.

A nagyobb mértékű céges csalás szintúgy kompenzálható: plusz adóteher a csaló cégnek, aki ezt egyszerűen behajthatja a döntéshozón valamint annak felettesein. Utóbbi azért fontos, hogy ne lehessen visszaélni kis hatalmú alkalmazottak aláírásaival.

A bejegyzés trackback címe:

https://szuv.blog.hu/api/trackback/id/tr801413228

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nemcsak vasárnap 2009.09.29. 22:39:38

A probléma mindig a kiskapukban rejlik, a kiskapuk pedig a definíciókban, a törvények értelmezésében és emberi mivoltunkban. Azt írod "...a rossz döntésért büntetés jár...". Ki mondja meg mi a rossz? Továbbá "...valaki a cégét egy nem kellően megalapozott döntés miatt megkárosítja...". Mi a nem kellően megalapozott döntés? Sőt, tovább megyek: van úgy, hogy információhiányosan KELL döntést hozni. Akkor is elítéled a döntéshozót, ha őt nem tájékoztatták kellőképpen, vagy lehetőség sem volt a tájékozódásra?
Pl. vegyünk egy orvost, akihez behoznak egy haldoklót, akin látszik, hogy percei vannak hátra. Az orvos megpróbál mindent a legjobb tudása szerint, de a beteg meghal. Ha elküldte volna röntgenre, akkor kiderült volna, hogy egy törött csont belső vérzést okozott, és ha azt a csontot onnan eltávolítja egy mozdulattal, akkor a beteg életben maradt volna. A röntgen 15 perc lett volna, tehát az orvosnak esélye se lett volna befejezni a vizsgálatot a pontos diagnózishoz, ami a szabályok szerint a megalapozott döntéshozatalhoz kellett volna. Ha azonban észreveszi a rendellenességet, ami pusztán a vakszerencsén múlik (mert a szabályzat szerint röntgeneznie kellett volna a megalapozott döntéshez), akkor életben marad a beteg. Ebben az esetben az orvost műhiba miatt be kell perelni és elveszítené a praxisát? Nem hiszem, hogy ez jó lenne. Csupán abban a helyzetben NEM LEHETETT megalapozott döntést hozni, csak a jószerencsében bízni.
Továbbá sajnos (vagy szerencsére) sok olyan dolog van, amit csak morálisan lehet megítélni, nincs rá egyértelmű szabályozás. És akkor eljutottunk oda, hogy kinek a normái szerint mérlegelünk? Vagy felállítunk egy általános etikai kódexet, amibe mindenkinek be kell skatulyázni magát? Köszönöm, de abból inkább nem kérek. Ki vagy kik állítja/állítják össze az etikai kódexet? Látod a problémát? A probléma az hogy emberek vagyunk és nem gépek. Nem lehet mindent kvantálni. Amit meg nem lehet számszerűsíteni, azt nem lehet objektíven összemérni sem (azaz az általad felállított definíció szerint felelősen eldönteni, hogy melyik a jó vagy rossz) és ezért nem lehet kimondani, hogy az egyik dolog jobb a másiknál.
Amúgy szép ez a kezdeményezés, de a Star Trek univerzum Borg-jait leszámítva nem hiszem, hogy egyetlen szénbázisú életformánál is hosszú távon működhet az elképzelés.

chinagirl 2009.09.30. 12:14:43

Nemcsak vasárnap: szerintem van igazság abban amire gondolsz, de ha ennek a blognak a tartalma, a benne levő gondolatok egy hangyányi hatást is gyakorolnak az emberekre, ezáltal a rendszerre is amelyben élünk, már jó.

Mao elvtárs · http://diamondhostess.hu 2009.09.30. 22:14:56

@Nemcsak vasárnap: Tökéletesen látod a probléma alapját. Egy másik bejegyzésben már említettem, hogy az embernek mindig a szabályok fölött kell állnia, erről szól a törvényalkotói szándék ereje a törvény betűje felett. Az általad említett példa esetén az orvos a lehető legjobb döntést hozta, hiszen a lehetőségei (információ és időhiány) alapján a biztos halál és a talán még megmenthetjük közöt választott; utóbbit választotta, nem sikerült.

Ne feledjük azt sem, hogy az általános szabályozási elv mindig szakmaspecifikus. Egy építészmérnöknél nincsenek "hirtelen felmerülő körülmények" (ha csak egy vulkánkitörést nem számolunk annak), míg egy készenléti rendőrnél szinte csak az van. Hosszú távon mérhető a teljesítmény, hogy az adott körülményekhez képest mennyire hoz valaki jó döntéseket.
A praxist az döntheti romba, ha kiedrül, hogy az ember alkalmatlan arra a pozícióra, például aki zuhan tíz emeletet és nem merül fel az orvosban a bels vérzés, az egyértelműen hiba (minthogy nincs közöm a gyógytudományhoz, így max tévésorozatból tudok példálózni).

Mao elvtárs · http://diamondhostess.hu 2009.09.30. 22:21:01

@Nemcsak vasárnap: A másik két felvetésedre válaszolva: azért adtam ezt a nevet a blognak, hogy Huxleyra (és rajta keresztül Orwellre) asszociáljanak az olvasók, mégpedig abban az értelemben, hogy e társadalomnak eleve mások a normái, így érdemes a mai szemlélettől elszakadva értékelni az egyes gondolatokat. A társadalmi modell majd lassan bontakozik ki, bár kétségtelen, hgoy egy sci-fi regény háttereként olvasmányosabb lenne. Talán egyszer azzá válik. :)
A lényege azonban tényleg az, amit Chinagirl említett: az egyes témákat járjuk körül együtt, és találjuk meg először a legcélszerűbb módszereket, majd gondolkodjunk azon, milyen reális intézkedések vezethetnek a megvalósulásához. Nincs az a rendszer, amely kerek egészet alkothat, és én sem gondolom hogy többet tudnék Platónnál vagy Marxnál (bár lehet hogy informatikában legyőzném őket).
süti beállítások módosítása