E posztot egy másik blogban zajló beszélgetésre reagálva írom.

A Szép Új Világban a felsőoktatás legfontosabb célja hogy valós és átfogó gyakorlati tudással felvértezve olyan szakmát adjon a hallgatónak, amely önmagában is alkalmas az életpályája végigvitelére, természetesen folyamatos szinten tartás és továbbfejlődés mellett, ahol az szükséges. Nem éri be egy papírral amely igazolja hogy a hallgató képes volt legalább minimális szinten elsajátítani a vizsga idejére az elméleti tudnivalót, hanem tapasztalatot ad, élő tudást. Szakmát, hivatást, nem pedig diplomát.

Már a középiskolában felkészít a készségtárgyakra, mint például szövegértelmezés, fogalmazás, tanulás-módszertan, kommunikáció, pénzügyi kultúra, gyakorlati gondolkodás (logika), pszichológia és életvezetés.

A felsőoktatás első egy évében általános ismereteket ad át a szakmáról, amelyek segítenek meghatározni a diák érdeklődését és későbbi szakmai fejlődését, ugyanakkor nem mélyed el a részletekben, inkább az összefüggésekre, az eredményekre és az alapismeretekre koncentrál. Ez inkább afféle szabadegyetem vagy előkészítő, amely bárki számára látogatható felvételi nélkül is. Maga a felvételi vizsga ezen első év tananyagából áll és az elmélet mellett leginkább a jelölt adott szakmához köthető készségét, pszichológiai alkalmasságát, orientációját vizsgálja, különös tekintettel kizáró jellemvonások kiszűrésére, mint pl. agresszió a pedagógiában, befolyásolhatóság az igazságszolgáltatásban, fegyelmi probléma a rendfenntartásban.

A következő két év már mélyebb ismereteket ad, bemutatja az adott szakmát és mindazon alapkészségeket, amely bármely szakirányhoz szükséges lehet. A két év végeztével a hallgató alkalmas irányítás mellett munkavégzésre, asszisztenciára, de a legfontosabb, hogy képessé válik eldönteni, mely szakirányt választja.

A képzés innentől kezdve gyakorlati, egyrészt az intézmény keretein belül nyílik lehetősége félállásban dolgozni az oktatók mellett, vagy az intézmény szponzorainál találhat állást. Ha egyik sem sikerül, önállóan is kereshet munkát, legrosszabb esetben állami alkalmazottként. Mellette megkezdődik a gyakorlati tapasztalatok szerzésével összefüggő mélyebb ismeretek megszerzése, a mesterkurzusok látogatása és az önálló kutató és önképző munka, illetve külföldi féléves-éves ösztöndíjak, hogy egy merőben más kultúra és környezet sajátosságait is megismerje. A nyelvtudás megszerzése és a nemzetközi kapcsolati tőke kiépítésének kezdete csupán pozitív mellékhatás.

A diplomázás fő eleme az elméleti ismeretek bizonyítása és a folyamatos értékelések eredménye mellett egy projekt, amelyet a munkáltatójánál végez. A projekt bemutatása a minimális követelmény, de a valódi cél egy önálló és előremutató fejlesztés megvalósítása vagy az abban való részvétel, tudományos igényességgel.

Így aki kikerül a munkaerőpiacra, gyakorlati ismereteket, szaktudást tud felmutatni, aki pedig kutatómunkában szeretne részt venni, azt várja a doktori fokozat megszerzése.

A tananyag egy része egy, a teljes oktatási időszakon végighúzódó számítógépes szimuláció, egyfajta sokéves stratégiai játékprogram, amelyben az oktatás során szerzett ismereteket gyakorlati környezetbe helyezve kockázat nélkül tapasztalhatja meg az ismeretek alkalmazását. Ahogy a sikeres vizsgákkal halad előre, úgy bontakozik ki egyre több paraméter és esemény, úgy válnak egyre láthatóbbá az összefüggések.

A rendszer célja kiküszöbölni azt a hibát, hogy egy középiskolából frissen kikerülő fiatalnak az alapján kelljen karrierdöntést hoznia, hogy mely felvételi tárgyak mentek könnyebben, így elkerülhetők az értéktelen diplomák, a rendszeres átiratkozások és félbehagyások. A rendszer felépítése ugyanakkor nem tartalmaz buktató és szórótárgyakat, éppen ellenkezőleg, először az érdeklődést kelti fel, megadja az alaptudást és csak azoknak kell elmélyednie a legbonyolultabb formulákban, akiknek arra valóban szükségük is lesz.

Végezetül néhány szó a keretszámokról és a strukturális munkanélküliségről.
Egy társadalomban szükséges magasan kvalifikált szakemberek száma a tudomány, technika és a piaci körülmények változásával sosem felelhet meg pontosan a valós igényeknek, egyszer sok a túlképzett munkaerő, máskor egy hirtelen felfutó slágerirányzat több embert szívna fel mint ahány egyáltalán létezik. E problémának azonnali megoldása nem létezik, de hosszú távon a trendek megjósolhatók és az oktatásnak időben kell lépnie. hét-nyolc év az igény felmerülésétől a friss diplomák kiosztásáig sok idő, de nem lerövidíthető, ezért létfontosságú az egymáshoz közeli ágazatok közötti átjárhatóság. Akinek regionálisan van szüksége sok szakemberre, évekkel előre dönt beruházásokról és ezzel párhuzamosan kezdi szponzorálni az oktatást, ráadásul így a saját vállalati kultúrájához nevelheti a leendő munkaerőket.

Aki pedig nem gyakorlati haszna miatt szeretne egy szakmát elsajátítani (kultúra, humán tudományok, művészet stb), az viszont ne hivatásként tekintsen erre a területre hanem hobbiként és ennek megfelelően ne az állami erőforrásokat vegye igénybe a tanuláshoz.

Szomorú aktualitása a posztnak a kolontári tragédia.

Szép Új Világban ilyenkor azok, akik erejüknél fogva többet tehetnek, törvény által kötelezve teszik ezt, mintegy adóként, a közös rendkívüli teherviselés keretében, így a kármentés költségei lényegesen lecsökkennek.

Ingyenessé vagy önköltségessé válik az üzemanyag, a telefon, az energia. A közlekedési cégek autóbuszokkal, az építő vállalatok munkagépekkel, a hipermarketek a dolgozók és a rászorulók élelmiszerrel történő ellátásával segédkeznek. Remek alkalom mindez a goodwill erősítésére is és a nyújtott segítség extra adócsökkentő tétel is lehet egyes esetekben.

A Katasztrófavédelem, mint szerv pontos információkkal rendelkezik a külsős erőforrásokról, azok helyzetésről és mozgósíthatóságáról. Az adott cégeknél megvan a megfelelő ember a kapcsolattartásra (egyfajta "vörös telefon"), a rendszer kvázi automatikusan dobja ki, kiknek mivel kell hozzájárulniuk a mentéshez és újjáépítéshez.

Ennek a rendszernek a nagy nyertesei (az embereken kívül) a biztosítók, hiszen ha a helyreállítás közvetlen költségei jelentősen lecsökkennek, a kártérítések is csökkennek, amellyel együtt járhat a katasztrófa esetén az önrész nullára csökkentése és a gyors segélykifizetések. Szintén jó alkalom (főként az árvizek esetén) a korábban taglalt önkéntes munka teljesítésére, amellyel a munkanélküliség ellen teszünk ismételten egy lépést.

Összességében a nagy nyereségű cégek vállalják fel a károk legnagyobb részét, pajzsként védik az embereket, a megítélésük javul és mindenki érezheti a szlogenekben (önért vagyunk" stb.) található igazságot.

A baj sosem csak az embert, hanem a társadalmat éri, de a Szép Új Világban ez minden alkalommal azt erősíti: vigyáznank ránk, nem lesz semmi baj. Márpedig a társadalomba vetett hit és bizalom minden jelszónál és zászlónál jobban erősíti a morált és a nemzeti öntudatot.

Közbeszerzés esetén a költségvetési intézmények pályázaton döntenek a legelőnyösebb ajánlatról. De vajon valóban a legelőnyösebbet választják? A pénzügyi elemzések egyik egyszerűsíthető tényezője lenne, ha felmérhetővé válna az "áttesszük a jobb zsebünkből a balba a pénzt" típusú események kiszűrése.

A Szép Új Világban a cégek (és állami vállalatok) pénzügyi teljesítésénél figyelembe veszik az állam felé teljesített adókat, azaz minden árajánlat mögött látható, annak mekkora részét fizeti vissza adóként a vállalkozás. Ez az összeg mindenképpen visszakerül a büdzsébe, állami megbízás esetén azonban figyelembe veszik ennek mennyiségét. A belföldi cég nyilván többet hagy itt, mint amelyik máshol adózik, illetve máshol költi el a megszerzett jövedelmét, így a hazai ajánlat azonos feltételek mellett előnyösebb lehet.

A családi adózásnál említettem az elszámolható kiadások széles körét. Ugyanez vállalkozásoknál is lehetséges. Mindaz a kiadás, amely a vállalkozás érdekében történik, egyértelműen költség, de plusz kedvezményt kap a cég, ha belföldi partnertől vásárol. Ugyanígy további kedvezményt kaphat, ha belföldi háztartás veszi ki az osztalékot/eredményt, ahonnan természetesen a korábban leírt módon motiválható a belső piac preferálása.

Felmerülhet a nemzetközi szerződésekben garantált esélyegyenlőség és piaci egyenlőség biztosítása. Ezért fontos, hogy az adókedvezmények nem a tulajdonosi kört határozzák meg, hanem a kiadások helyét, azaz külföldi (székhelyű, tulajdonú) vállalkozás is számíthat ezekre, ha itt költi el a pénzét, vagy itt adózik a jövedelem realizálásakor.

A legfontosabb azonban az összes közül az állami tulajdonú, de a versenyszférában működő gazdasági társaságok működése, ahol a nyereség egy az egyben a kincstárat gazdagítja. Bár számtalan korábbi esetben bebizonyosodott, hogy az állam nem jó gazda, Szép Új Világban az eredményorientáltság és az átvilágítható szakmai tevékenység, az egyértelmű és számonkérhető személyi felelősség biztosítja a tiszta tevékenységet (a korrupció, mindenütt, nyilván létezik, de a vezetés felelőssége egy állami vállalat és egy magáncég esetén minden szempontból ugyanaz).

Végül meg kell említeni SZUV kutatási-fejlesztési és oktatási politikáját (erről később részletesebben). Erős állami támogatású, hatékony információcserére épülő kutatóintézetek működnek, a gazdaságban hasznosítható eredmények egy része a hazai vállalkozások számára rendkívül kedvező feltételekkel licenszelhető, azaz kisebb cégek önálló K+F potenciál nélkül is képesek élvonalba tartozó technológiai/egyéb megoldásokkal világpiaci pozíciót szerezni.

Szép Új Világban a gazdasági társaságot tisztességes versenyt tanúsítanak. Nem erkölcsi érzékük vagy a goodwill miatt. Egyszerűen nem éri meg tisztességtelennek lenni.

Hogy miért?

A fogyasztóvédelem az elsők között megvalósítható intézmény, amely olyan büntetéseket oszt ki, hogy egyszerűen nem éri meg tisztességtelennek lenni. Ha valaki ráírja a termékére, hogy hagyományos recept szerint készült, joggal számít arra, hogy ez egy "kézműves" vagy házi termék, a nagyanyja is valami hasonlót készíthetett. Ha azonban kiderül, hogy egyszerű ipari élelmiszerről van szó, a versenyhivatal megnézi az eladásokat, kikalkulálja a hasznot és annak a háromszorosát fizetteti meg a gyártóval. Ha egy bank megtéveszti a reklámban a vásárlókat, az iparági átlag alapján vélelmezhető jövedelme (normál profit) háromszorosát fizeti vissza. Ha egy szupermarket az árakkal trükközik, nem csak büntetést kap, de számla alapján a vásárlót is kártalanítania kell.

Az alapelv egyszerű: ha átverésből szerzel többletjövedelmet, a vélelmezhető többlet háromszorosát fizeted büntetésként az államkasszába, valamint minden fogyasztódat kártalanítani kell. Ez nem nehéz, mert SZUV-ban az emberek elteszik a számláikat, egy korábbi posztnak megfelelően ugyanis mindent elszámolhatnak, és az adóikat csökkenthetik.

A fogyasztóvédelem pedig az átalakulás során szépen hozza befelé a pénzt... a multik építik fel a Szép Új Világot. :)

Szép Új Világban a család képezi a gazdasági rendszer alapját, amely az egy háztartásba bejelentettek bevételeinek és költségeinek elszámolásán alapul.

Alaphelyzetben a családban élők összes jövedelmét összeadjuk, elszámoljuk a költségeket és a maradékból adót fizetünk. Itt jön az egyik legfontosabb tétel: a költségelszámolás. A család az alapvető élelmiszereken, lakbéren, hiteltörlesztéssen túl számos kiadásra kaphat kedvezményt, ezek elsősorban a tanulást, egészséges (betegségmegelőző) életmódot és más, hosszú távú előnyöket jelentő programokat takarják. Egyszerűen megéri uszodabérletet venni (és nyilván használni), mert az adókedvezmény után fillérekbe kerül csak, míg bizonyos luxuskiadások (alkholol, cigaretta stb) nyilván nem számolhatók el, így arányaiban lényegesen nagyobb terhet fognak jelenteni.

A másik fontos pont: mivel a lakásfelújítást és társait elszámolhatják, így számlát fognak kérni a vízszerelőtől, autószerelőtől és úgy általában mindenhol, azaz a szürkegazdaság egy része kényszerűen eltűnik, és amit az adókedvezmények részén kesésként élne meg az állam, máris bejön máshol.

A családi adózással együtt jár a családi könyvelés is, amely máris remek alkalom a korábban említett családi tanácsadói szolgáltatás bevezetésére, ahol tökéletesen személyre szabott ajánlatokat tehet az ügynök, beleértve a hiteleket, a nagy értékű vásárlásokat, de még a nyaralást is.

Divatos fogalmak, értelmüket és szándékukat vesztett, ellentétes tartalmakkal megtöltött jelzők. Jelenleg az esélyegyenőség fogalma alatt alkalmatlan, oda nem illő személyek kapnak indokolatlan előnyt a rátermettekkel szemben. Egy diszlexiás jelentős plusz pontokat kap akár az orvosi egyetemre is, származásból, hátrányos családi háttérből eredő bónuszokkal alkalmas, jóravaló fiatalokat szorítanak ki az állami finanszírozású képzéskről. Nem lehet megkülönböztetni férfit és nőt, fiatalt és időset, gyermekest és egyedülállót.

SZUV-ban természetesen ez sem így megy. Valamennyi helyre, posztra, állásba kizárólag egyetlen szempont dönthet: az oda való alkalmasság. Nincsenek plusz pontok, elbírálást befolyásoló körülmények. Valódi esélyegyenlőség van. Persze létezik támogatás: a felkészülésben. Aki háttere okán kevesebb erőforrást tud biztosítani a felkészülésre, azt segítheti az állam: egy egyetemi felvételi esetén ez ingyenes előkészítőt jelenthet például.

A legnagyobb hülyeség a nemek harca. Egy titkárnői pozícióba engedjék meg, hogy kizárólag nőket alkalmazzak, míg ládapakoláshoz arra alkalmas férfit. A férfi és a nő sosem lehet egyenlő, amíg mi nem tudunk gyermeket szülni és a nők nem tudnak gyermeket nemzeni. A biológia nem hülyeség, a nemeknek szerepeik vannak. Az emberi társadalomban ez a szerep: a férfi megteremti a megélhetés körülményeit, a nő az otthont és gyermeket nevel, az életközösségben pedig ezeken a szerepeken saját belátásuk szerint osztoznak. Elmehet a nő dolgozni és a férfi gyesre, ha akar, de ezér tnem jár a nőnek a mukahelyén előjog, sem a férfinak speciális elbánás (most ne nézzük, mit kap ezért a kocsmában a haveroktól).

Visszatérve az esélyegyenlőséghez: igen, mindenkinek biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy alkalmasságát előítéletek nélkül bizonyítsa, és a bizonyításhoz kaphat támogatást akár szociális, akár más alapon. De csak e bizonyítás eredményeképpen kerülhet be bárhova.

Gyarló rendszerünkben, amely az emberiség fennállásával egyidős, az igazság azé, aki meg tudja vásárolni (a jobb ügyvédet, némely esetben a bírót, ügyészt, nyomozókat stb). Amerikai filmekben (és vélhetően a valóságban) eljárási hibákra, megfélemlített tanúkra alapozva bűnszervezetek vezérei, sorozatgyilkosok, családjukat terrorban tartók kerülnek szabadlábra. De nem kell ennyire elrugaszkodni: emlékszünk a 17 éves srácra, akinek azért kellett börtönbe vonulnia, mert élete párja, gyermekének anyja nem töltötte be a 12. életévét. A törvény betűje szerint ez nemi erőszak, a valóságban család, ahol a srác volt a fenntartó és saját kultúrájukon belül a lány már többé-kevésbé érettnek számított. Helyeselni nem lehet természetesen az esetet, de amiről itt szó van: a törvény betűje nem engedett a bírónak mozgásteret. Ha egy választáson remeg az idős ember keze és több vastag vonallal húzza az X-et, amely csillagnak látszik, a jogszabályok szerint érvénytelen szavazat, holott a szavazó szándéka kétség nélkül, egyértelműen azonosítható. Ha egy vékony termetű nő saját épsége érdekében kést szúr a puszta kézzel rátámadó csoportra, akik meg akarják erőszakolni, a törvény betűje szerint aránytalan mértékben védekezik, a törvény itt sem ad mérlegelési lehetőséget, mert az eszközt nagyobb súllyal tekinti, mint a körülményeket. Sorolhatnám a példákat.

SZUV-ban a törvényalkotói szándék messze a törvény betűje fölé emelkedik, a bírónak tehát minden esetben joga van a szabályokat bizonyos keretek között rugalmasan kezelni. A visszaélések elkerülése végett megfelelően kvalifikált bírók döntenek. MInden más, felelősséget igénylő pozícióhoz hasonlóan a bírói székbe kerülni sokéves munka, elveszíteni azt néhány rossz döntés kérdése. Egy kezdő bíró is sokéves bírói háttércsapatban való gyakorlattal kerülhet a döntnöki székbe, majd a kis súlyú ügyek megfelelő minőségű (ellenőrzött) lefolytatása után haladhatnak "feljebb" a ranglétrán. Feddhetetlen, erős akaratú, rendkívüli intelligenciájú, empatikus, előítéletektől mentes, remek és állandó háttércsapattal dolgozó igazságszolgáltatókról van szó, akik minden lehető eszközzel, akár saját nyomozó csapattal az igazság kiderítésén dolgoznak és az ítéletet a társadalmi környezet javát szolgáló módon hozzák: a megtévedetteket figyelmeztetik és közmunka, pénzbüntetés, kedvezménymegvonás és példás magaviselet esetén feltételes rehabilitáció által terelik vissza a helyes irányba. Börtönök alig léteznek: munkatáborok igen. Aki súlyos bűncselekményt követ el, az onnantól kezdve a társadalom hasznos termelő tagjává válik, az államnak nem pénzbe kerül a börtön, hanem olcsó munkaerőt jelent, az útépítéstől a zacskóragasztáson át az oktatáson és továbbképzésen keresztül a magasan kvalifikált munkaerő létrehozásáig. Pszichológia vizsgálat vár az bűnelkövetőkre: aki a profilja alapján nem tud megfelelően beilleszkedni saját környezetébe, azt a büntetése alatt megfelelő nevelésben kell részesíteni és ezt követően megfelelő környezetbe helyezni. Lehet, hogy egy agresszív ember alkalmatlan kamionsofőrnek, de bányászként vagy adóellenőrként még lehet remek. Azzal, hogy súlyos bűncselekményt követ el, automatikusan elveszíti azt a jogot, hogy szabadon rendelkezzen a saját életével, de még mindig hasznosabb szabadon, bányászként, mint börtönben indokolatlanul hosszú ideig. Ha pedig alkalmas a társadalmi beilleszkedésre, minden segítséget meg kell adni ahhoz, hogy ez ténylegesen megtörténjen.

Utópiában a társadalom arról szól, hogy mindenki megtalálja a neki igazán megfelelő helyet: a bölcsek tanácsot adnak, a karizmatikusak vezetnek, az erősek fizikai munkát végeznek, a simlisek az állsmvédelemben kapnak helyet - az USA gyakorlata például, hogy a lefülelt hackerek választhtnak: életükben nem ülnek többé számítógép elé, vagy az FBI (CIA stb) sorait erősítik a jövőben. Ha valaki bekerült a börtönbe és letöltötte büntetését (amely a fentiek értelmében nem hogy költség az államnak, de még hasznot is hoz), választhat: vagy vállalja a megfelelő pszichológiai vizsgálatokat, ha kell, kezelést, hogy vissza tudjon illeszkedni, vagy marad a börtönben, vagy egy olyan elkülönített és ellenőrzött településen él a továbbiakban, ahol a deviáns egyedek alkotnak életközösséget. Az is börtön valahol, csak sokkal szabadabb.

Minden rendszer rákfenéje a kiskapukat kihasználó csaló. Ezt kivédeni ugyan nem lehet, de az intézményes korrupció ellen sokat lehet tenni, mégpedig a motivációk rendszerével. Röviden: a pozíció elérése sok munka, rengeteg kedvezménnyel jár, amit könnyű elveszíteni, így nem éri meg az egyénnek, hogy csaljon vagy áldását adja gyanús ügyletekre.

Az üvegzseb egy vicc: van száz cégem, kilencvenet átvilágítok, a maradék tízben százszor annyit csalok. Csal úgy van értelme, ha mindenre teljes körűen kiterjed.

Ahhoz, hogy valaki felelős döntési pozícióba kerülhessen, sok év munkája és bizonyítottan tiszta lap szükséges, nem csak az erkölcsi bizonyítvény értelmében, hanem a pályafutását nyomon követő rekordon feljegyzett eredmények szerint is. Ha töb bév tanulás és sokéves karrierépítés után jut magas szintre, akkor kérdés, hogy mindezt mennyiért éri meg neki kockáztatni, Piti ügyletekbe így biztos nem megy bele, hisz annak nyoma marad. A nagy ügyek viszont szigorú monitorozás alá esnek.

Az ellenőrzés alapja: aki ebben a rendszerben részt akar venni, annak vállalnia kell a szakmai adatainak nyilvánosságát (ombudsman mint olyan nem létezik a Szép Új Világban). Minden egyes döntés egy személyhez (és a tanácsadóihoz) köthetők és ahogy a sikerért jutalom, úgy a rossz döntésért büntetés jár, jogsértésért pedig teljes mértékű vagyoni és büntetőjogi felelősségrevonás. Ha valaki a cégét egy nem kellően megalapozott döntés miatt megkárosítja százmillióval, akkor egyrészt komoly megfontolás tárgya lesz, hogy valha az életben kap-e új lehetőséget, másrészt a kárt meg kell tértenie, tehát az addigi sikeres döntéseiből felhalmozott vagyonával felel mindenért. Persze ha korábban egymilliárdos hasznot hozott a döntéseivel, akkor ez a százmilliós tétel nem okoz majd gondot seninek, zsebből kifizeti. De ha a működésének a mérlege összességében negatívba fordul, akkor valóban nem megfelelő szakember azon a poszton.

Állami szférában (rendőrség adóhatóság stb) számos olyan kedvezmény biztosítható (magas szintű orvosi ellátás, oktatási hozzájárulás stb) amely egy életre szól és nincs az a pénz, amelyért megérné ezt elveszíteni. Márpedig ha egy rendőrt tetten érnek egy jogsiba csúsztatott Deák-arckép elfogadásával, mindezt elveszíti. Egyszerűen nem éri meg.

A nagyobb mértékű céges csalás szintúgy kompenzálható: plusz adóteher a csaló cégnek, aki ezt egyszerűen behajthatja a döntéshozón valamint annak felettesein. Utóbbi azért fontos, hogy ne lehessen visszaélni kis hatalmú alkalmazottak aláírásaival.

A Szép Új Világ gazdasági formája: nemzeti liberalizmus.

Piaci alapra helyezni mindent. A liberális szabályozás általános alapelve: nem kötelező részt venni egyik gazdasági programban sem, de bizonyos kedvezményeket, lehetőségeket, támogatásokat, elszámolási lehetőségeket csak azoknak biztosítanak, akik önként részt vállalnak ebben. Példa: aki a könyvelését az állami adóhatóság által kirendelt központi könyvelőre bízza (és ezzel eleve elejét veszi a csalások jelentős részének), valamint a teljes pénzforgalmát banki úton intézi (ezzel a könyvelés nagy része automatizálható), az jogosult adómentesen természetbeni és egyéb személyi jellegű juttatásokat biztosítani az alkalmazottaknak. Aki kezesként hajlandó az alkalmazottjáért felelni pl. lakáshitelnél (ezzel erősítve a hosszú távú foglalkoztatást), az ingyen vagy nagyon olcsón kaphat a dolgozói továbbképzését biztosító tanfolyamokat (amellyel a munkaereje értékesebbé válik, így pláne megéri hosszú távon alkalmazni és előrelépési lehetőséget biztosítani).

Szociális ellátás: aki az előírt minőségű ellátást (oktatás, egészségügy stb.) a lehető leggazdaságosabban tudja biztosítani, azé az üzlet. A rendszerek központi eleme mindig állami, a vezetők premizálása szigorúan teljesítményalapú, az egyes beszállítók (pl kórházak, iskolák, szociálsi étkezdék, közlekedési vállalatok) lehetnek magánkézben. Az ellátásra senki sem jogosult csak azért, mert állampolgársága van. A szolgáltatásoknak több szintjét kell megállapítani, alapvetően a minimálisan kielégítő, az általános és a teljeskörű, magas színvonalú ellátást, ezen belül mindenki eldöntheti, melyikkel akar élni és ennek megfelelően járul hozzá a közöshöz. Ha nincs pénze (mert pl. munkanélküli), akkor közmunkával kiválthatja mindezt. Természetesen az objektív okokbólkifolyólag (pl súlyos betegség), illetve különleges esetben (pl. gyermeknevelés) adhat ez alól felmentést az állam.

A piacon minden posztra az oda legalkalmasabbat kell megtalálni, amely versenyhelyzetben kell hogy kiderüljön. Felelős posztra csak megfelelő szakmai múlttal és eredménnyel kerülhet bárki egy bizonyos méret fölött. Az externáliák elméletéhez hasonlóan a gazdaságban kiemelkedően hasznos szereplőket adókedvezménnyel, a káros piaci magatartást tanúsítókat plusz adóteherrel kell motiválni. A kartell büntetése nem pénz (megéri csalni, a haszon több mint a büntetés) hanem hosszú távra szóló plusz adó, amely jelentősen csökkenti a cég értékét, tehát a tulajdonosi érdekekkel messzemenően ellentétes. A csalások kivédéséről egy későbbi posztban ejtek szót.

Az adókedvezmény-adóbüntetés bevezetésének másik pozitív következménye hogy ezzel lehet motiválni a cégeket az állam által meghatározott ideális piaci magatartás követésére így az eredményorientáltság plusz réteget kap, nem éri meg a rövid távú haszon érdekében kizsákmányolni a többi piaci szereplőt.

A nemzeti jelző egyszerű fogalmat takar: a hazai munkaerőt foglalkoztató gyártók és az ő termékeiket preferáló kereskedők kedvezményt kapnak. Bár ez ellentétes az EU irányelvekkel, de SZUV jelenleg nem tagja az EU-nak. :) Ezen felül számos területen érvényesíthető a szabályozás alól való kibújás: nem a termékeket kell olcsóbbá tenni, hanem a termelők munkabérei utáni járulékokat kell könnyíteni, és kötelezni a vállalkozót az így nyert költségcsökkenést teljes egészében érvényesíteni a termékek árában.

Olvasom a hírt: zöldségtolvajokat áram rázott meg. A háttérben az elkeseredett, a jog és rend által magára hagyott ember és a kötelességszegő, jogaival visszaélő tolvaj áll. Utóbbinak ugyan nincs joga lopni, mégis megteszi, az állam nem teljesíti kötelességét, hogy ezt megelőzze / retorzióval éljen, viszont bünteti azt, aki önvédelemre szánja magát.

A Szép Új Világban ez másképp van. Ott a kötelesség általános érvényű és szigorú büntetés jár a megszegéséért. Ezek egyike: csak az élhet a jogával, aki teljesítette a kötelességét. Automatikusan jár a lehetőség, hogy valaki megszerezzen egy jogot, de az csak akkor/addig él, ha a feltételeit is teljesíti, magyarán: az állampolgári joghoz úgy juthatunk hozzá, ha ezért cserébe kötelezettségeket vállalunk és azt teljesítjük. Példa: akkor szavazhatunk, ha hajlandóak vagyunk bizonyítani egy vizsgával, hgoy felfogjuk, miről szavazunk. Akkor jár segély, ha közmunkát végzünk érte. Akkor véd meg a rendőrség, ha betartjuk a törvényeket.

Az utcán bárki sétálhat. Ha azonban vezetni akar, az felelősséggel jár és csak az teheti, aki arra alkalmas. Nem csak a jogosítvány megszerzése, hanem a koncentráció, a pszichológia felkészültség (agresszivitás), a szabálykövetés (alkoholos, drogos befolyásoltság) is sokat számít.

A magántulajdon szent, mint ahogy az ember saját testi-lelki épsége is. Aki ez ellen tesz, automatikusan elveszíti a törvény előtti egyenlőségét a sértettel szemben, azaz ha a kertemben valakit tetten érek, nekem jogom van megtámadni, míg neki nincs joga védekezni - ha megteszi, azzal tetézi a bűneit. Magyarán, ha épp baseballütővel akarom megfegyelmezni, akkor azt megtehetem. Ha ez neki nem tetszik, ne másszon a kertembe.

Általános igazság: első a kötelesség. Nincs belőle sok, de aki ezt nem teljesíti, annak nem jár az alapvető jog sem. A választás szabad, az alapjogokat nem kívánom itt megtárgyalni, hiszen az egy komplett alkotmány lenne.

A szemléltetés kedvéért: K.J. egyszeri munkás szófogadó, törvénytisztelő adófizető polgár, aki néha a felesége távollétében meglátogatja a faluszéli özvegyasszonyt. A helyi bulvárlap kiteregeti mindezt. K.J. törvénytisztelő (az erkölcs szabályozását az egyházakra hagyom, a törvény nem szólhat bele) és így megilleti a magánélet védelme, tehát meg fog gazdagodni a helyi pletykalapra kiszabott büntetésből (amelyet a lap az újságírón és a felelős főszerkesztőn az utolsó fillérig behajt) és a felesége így a sok pénz miatt vele marad. T.G. egy helyi politikus, aki kenőpénzért cserébe elrendeli a sorban egyébként hátul levő utca lebetonozását. Mindezt a helyi lap megszellőzteti és korrucióval vádolja TG-t. Ha ez bebizonyosodik, TG elveszíti a jó hírnévhez való jogát és innentől kezdve szabadon gyalázható bizonyos keretek között. Vélhetően egy életre megbélyegzik és ez így van jól.

Nézzünk szembe a tényekkel: ma - a tiszteletreméltó kivételektől eltekintve - az megy tanári pályára, aki minden másra alkalmatlan. Versenyképtelen fizetés, stresszes munkakörnyezet, a társadalmi megbecsülés hiánya, pedagógiailag felkészületlen iskolarendszer, a gyerekek fegyelmezésére elégtelen eszköztár. gyermekeinket ma olyanok tanítják, akik képtelenek ezzel a feladattal megbirkózni, egyre süllyedő színvonal egyre alacsonyabb szellemi képességű felnőtteket eredményez, az egyetemi felvételnél esélyegyenlőség jegyében hátrányos helyzetű, diszlexiás, származásból (amely valóságtartalmát senki sem jogosul vizsgálni), egészségi helyzetből adódó plusz ponttal egyszerűbb bejutni, mint tanulással, nyelvvizsgákkal. Az eredmény: szellemileg lezüllött ország, egy élesen elváló, egyre fogyatkozó valódi értelmiséggel, miközben tudjuk, az intelligencia kifelődése az ingergazdag környezet nélkül nem megy.

SZUV-ban ez másképp van. Mindannyian találkoztunk jó és rossz tanárokkal - a jók tárgyait kedveltük és jobbak voltunk belőle, többnyire. Fel tudták kelteni a figyelmünket. Minőségbiztosítási rendszeren kell a pedagógusoknak megfelelni, ahol a tárgyi felkészültségen túl osztályozzák a pedagógiai képességeket, a konfliktuskezelést - keveseknek jár a minősítés, ők a legjobbak, akiknek tekintélyük van, amely nem az erőszakosságból, hanem a bölcsességükből származik. Az ő diákjaik kiemelkedő teljesítményt mutatnak, emberileg bíznak bennük, képesek a gyerekekből jó közösséget kovácsolni, felismerni a tehetségeket és mindenkit abban az irányban támogatni, hogy felnőtt korára öntudatos, sikeres, céljait világosan megfogalmazni tudó és azért tenni képes embereket neveljen.

Ehhez kellenek a nagyon jó tanárok és az a megbecsülés, amely segít abban, hogy ténylegesen ezt a pályát válasszák azok, akik erre alkalmasak. Ha az önkormányzatok a minősített tanárok számához igazítják egy iskola támogatását, és a fizetések liberalizáltak, akkor megéri egy iskolának (a példa kedvéért) évi tízmillió forintból ötöt felajánlani az adott tanárnak, ezzel magához csábítva a jókat. Így a pálya anyagilag megéri, a minősétés elérése általános emberi megbecsülést eredményez, és a tanító az lehet, aki száz éve volt: a fontos, nagy emberek egyike, aki pozitív példát mutat a fejlődésben levő gyerekeknek.

Hosszú távú eredmény: a rendszer bevezetését követően öt évvel már elkezd javulni az oktatás színvonala, tizenöt-húsz évre rá megjelenik az egyetemen az első, a rendszernek köszönhetően szellemileg érett generáció

Az ehhez tartozó gazdasági háttérről és oktatási szisztémáról később írok.

A demokrácia intézménye - definíciótól függően - vagy nem létezik, vagy létezik, de nem működik, esetleg működik, de nem demokrácia. Bárki nem szólhat bele, ez nem kérdés, máskülönben születésünk pillanatától kezdve szavazópolgárok lennénk. A szavazati jog elvileg attól a pillanattól kezdve jár, hogy felelősen képesek vagyunk választani, azaz végiggondolni mindazt, ami alapján majd az X-et elhelyezzük. Jelenleg két kritériuma van a szavazati jog birtoklásának: betöltött 18. életév és hogy ne legyen kötelező gyámság korlátozott szellemi képességek miatt.

A gyakorlatban mindannyian ismerünk értelmes, világos gondolkodású 16 évest és éjsötét, beszélni is alig tudó 40-est, nem is beszélve számos honfitársunkról, akik bizpnyosan megbuknának egy enyhébb pszichológiai teszten is, amely a döntési képességeket befolyásolja. Számtalan megdöbbentő példát lehetne látni hogy milyen elborult agyúak szavazhatnak és szavaznak is, minden platform őket célozza, nekik elég az érzelmi ráhatás is.

A Szép Új Világban (SZUV) alapjog a szavazati jog megszerzése vizsga által. Bárki, legyen akár 10 éves vagy 85, jogosult arra, hogy ingyenes állampolgári ismeretek tanolyamot végezzen és annak végén megszerezze azt a vizsgát, amely 12 évre feljogosítja őt a választásban való részvételre (a szellemi állapot ugyanis változhat, különösen az időseknél, ahol ez akár 6 évre is csökkenthető). Hogy miért a vizsga?

Bizonyítsa be, hogy képes felfogni a döntése alapját, folyamatát és következményét. Bizonyítsa, hogy érti, milyen gazdasági, politikai, szociális ügyekben foglal állást. Bizonyítsa, hogy képes felelősségteljesen gondolkodni, amikor arról dönt, kik irányítsák az országot, amelyben él.

Helyi ügyekben, helyi képviselőt ismeretség alapján is lehet választani, de nagyobb régióban (főpolgármester, orsággyűlési vagy meyei képviselő stb) ez már fontos.

Az én értelmezésemben a demokrácia: egyenlő jog mindenkinek arra, hogy bebizonyíthassa képességeit.

Egyszerű kérdés: mi az Országgyűlés tagjainak első számú deklarált feladata?

Válasz: törvényhozás.

Kérdés: a képviselők hány százaléka ért ehhez? (értsd: jogvégzett, államigazgatásban jártas stb.)

A választ nem szeretném tudni, hasraütve mondom: a harmada sem.

Egy Szép Új Világban (SZUV) az országgyűlési képviselő hozzáértő szakember. Ehhez három dolog kell:

- Szakirányú végzettségek (jog, valamint a szakterületét illető valódi szakma, pl közlekedésügyben, amikor dönteni kell, képes legyen felfogni a tanulmányok szakmai tartalmát) jelentik a jogosultságot a feladatra,

- Képviseleti múlt (közvetlenül megválasztott, nem listás helyi képviselő, majd minimum alpolgármester, mielőtt egy nagyobb régió nevében eljár). Bejutni csak közvetlen bizalomszerzéssel lehet, a választókat képviseli, nem a pártot

- A ciklus végén részletes elszámoltatás a végzett tevékenységgel, büntetőjogi felelősség mellett

Képzeljétek el azt a világot, ahol felelős politikusaink azért kerülnek az Országgyűlésbe, mert először az őket személyesen ismerők bizalmát nyerték el, munkájukkal igazolták, hogy ennek meg is felelnek, majd kellő gyakorlati tapasztalat és szakmai hozzáértés megszerzése után foglalhatják el helyüket a vezetésben. A gazdasági szférában ez a természetes, hiszen ott eredményorientáltak a részvényesek (analógia: a választópolgárok), így elszámoltatás van. A való világban ez miért ne lehetne így?