Egyszerű kérdés: mi az Országgyűlés tagjainak első számú deklarált feladata?

Válasz: törvényhozás.

Kérdés: a képviselők hány százaléka ért ehhez? (értsd: jogvégzett, államigazgatásban jártas stb.)

A választ nem szeretném tudni, hasraütve mondom: a harmada sem.

Egy Szép Új Világban (SZUV) az országgyűlési képviselő hozzáértő szakember. Ehhez három dolog kell:

- Szakirányú végzettségek (jog, valamint a szakterületét illető valódi szakma, pl közlekedésügyben, amikor dönteni kell, képes legyen felfogni a tanulmányok szakmai tartalmát) jelentik a jogosultságot a feladatra,

- Képviseleti múlt (közvetlenül megválasztott, nem listás helyi képviselő, majd minimum alpolgármester, mielőtt egy nagyobb régió nevében eljár). Bejutni csak közvetlen bizalomszerzéssel lehet, a választókat képviseli, nem a pártot

- A ciklus végén részletes elszámoltatás a végzett tevékenységgel, büntetőjogi felelősség mellett

Képzeljétek el azt a világot, ahol felelős politikusaink azért kerülnek az Országgyűlésbe, mert először az őket személyesen ismerők bizalmát nyerték el, munkájukkal igazolták, hogy ennek meg is felelnek, majd kellő gyakorlati tapasztalat és szakmai hozzáértés megszerzése után foglalhatják el helyüket a vezetésben. A gazdasági szférában ez a természetes, hiszen ott eredményorientáltak a részvényesek (analógia: a választópolgárok), így elszámoltatás van. A való világban ez miért ne lehetne így?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.